A Stern úr című novellából készült színdarab műfaja: ellenmoralitás. Az ellenpéldázatban Stern életútja hiteltelenné, üressé, értelmetlenné válik. Leszámol az élettel. Stern nem megy mennybe. Hova megy? Hova tűnik? Hova tűnünk? Hová tűntünk? Meg tudunk-e a saját, autentikus hangunkon szólalni még egyáltalán? Tudunk-e önazonosak és hitelesek maradni önmagunk és mások előtt? Fölöttébb intim kérdések ezek. Szeretni tudás, vágyódás, gondolkodás, megnyugvás: megnyilvánulás. Érték. Hol van Argentína? Bennünk van? Miért épp Argentína? Miért? A darabban Stern stációit látjuk: leépülésének fokozatait, kommunikációs visszafejlődésének természetrajzát. Következményt látunk, s nem törekvést. „Miért történik ez velem?” – kérdezi Stern. Miért történik ez velünk?
A zárt, mozaikszerű jelenetek, epizódok középpontjában a rejtély, a transzcendencia, az ironizálás áll. Ezt, a látszatra laza struktúrát szabdalják tovább a dalbetétek. S így még abszurdabbá válik a forma. A dalok: önálló kommentek. Akár egy oratóriumban: áriák (dalok), recitativók (prózai szövet, zárt jelenetek) és kórusok (csoportos mozgásjelenetek) építik a nagyon is szigorú, szabályos szerkezetet.

„Színház mindig kell” — mondja Darvasi, és mondom én is. De nem értik. Értik! Félreértik.

Szereplők:
Sánta András, Szerdahelyi Mátyás, Molnár Tünde, Hajdú Péter, Kosztolányi József, Kondász Rózsa, Borsos Beáta, Csorba Kata, Balog József

Felvételről közreműködik:
Rutkai Bori És A Specko Jedno Zenekar
(Vozár János, Bujdosó János, Darvas Kristóf)

Díszlettervező:
Brzózka Marek

Jelmeztervező-kivitelező:
Szántó Cecília

Konzulens: Geltz Péter

Design:
Veres Dániel

Kellékes, súgó és ügyelő:
Laczkó Sándor

Hangmérnök, fény- és hangmester:
Szabó Gábor

Rendezőasszisztens:
Varró Sándor

Rendező: Czene Zoltán