Pintér Béla: A Démon Gyermekei

h

“A Moszkva Tér neon lámpái kékes fényüket szórják. A Városmajor felől alkonyi harangszó hallik. Előttünk, keresztben hetvenhárom autó haladt el, S a Vérmező hársait lomhán belepte a szürkésfekete por.Mi, ősz szülei egy boldog fiúnak, ki házasodni készül, A Budai Várba tartunk egy gazdagabb családhoz. Ahhoz a lányhoz, kit gyermekünk szeret…”

Kétezerkettő nyarán történt augusztus hó hetedik napján,
Tizennégy óra harminc perckor jelentették a rendőrségen,
Az első kerületi kapitányságon, hogy eltűnt egy asszony a Budai Várból.
Y. Kovácsné- Faragó Zsuzsa, a japán kultúra professzora,
Néprajzkutató és műfordító, a piacra indult hetedike reggel,
De sem a csarnokban, sem otthonában nem látták őt soha többé.

Szereplők:
Nyéki Tamás, Péterffy Andrea,
Hadzsy János, Gyekiczki Balázs,
Márkos Emese, Kosztolányi József,
Rátky László, Nógrádi Claudia

Zenészek:
Géczi Gergő, Radvánszky Gábor

 

Zene:
Géczi Gergő és Radvánszky Gábor
Díszlet-jelmez:
Kovács Anna
Fény-hang:
Horváth Attila
Plakátdesign:
Tóth Mihály (Majkol)
Súgó:
Vecsernyés Viktória
Rendezőasszisztens:
Kondor Alexandra
Rendezte:
Varga Norbert

Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka (SZESZT)

Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka (SZESZT)

Az első Szegedi Egyetemi Színjátszó Találkozó (SZESZT) programjában a helyi társulatokon kívül többek között Budapestről, Veszprémből, Pécsről és Debrecenből érkeznek csapatok.

Az elsősorban egyetemisták munkáit felvonultató színházi találkozó alkalmával kerül bemutatásra:

2016. március 11., péntek – 20:30 Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ): Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka

(Szegedi Pinceszínház)


“Mennyire banális vagy, Hep! Régimódi! Műveletlen! Azt akarod, hogy rólam is azt mondják? S amellett még azt is hozzáfűzzék, hogy csak a magam vidékére volt gondom, hogy önző és részrehajló vagyok! Jobb lesz, ha hallgatsz…..”
Dorde Lebovic műve szürreális játékra szólít.. A két barát Hap és Hep története ott kezdődik amikor munkából hazafelé menet folyton arról beszélnek,hová is tart az életük és a világ, nap mint nap ugyanazok a kérdések, válaszok és félelmek kerülnek elő. Félelmeikre és kérdéseikre talán válaszul megjelenik egy varázsló s fölajánlja azt a komoly emberfeletti lehetőséget ami után már semmi sem lehet ugyanaz mint előtte…..talán….
Ön hogyan döntene miként élne emberfeletti lehetőségével? Élne e egyáltalán vele vagy megvárná hogy kővé dermessze a lehetőség súlya?. Ha Öné lenne a döntés joga fontos kérdésekben hogyan döntene? S ha már döntött nem félne-e attól hogy döntésének mik lesznek  a jó és a rossz következményei? Elbírná a felelősséget? ………

Szereposztás:
Hap: Hadzsy János
Hep: Papp Péter
Varázsló: Keresztes Tímea

Koreográfus: Rózsa Miklós
Fény-hang: Horváth Attila
Diszlet-jelmez: SZESZ
Rendezőasszisztens: Kondor Alexandra
Rendezte: Varga Norbert

Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka

Dorde Lebovic műve szürreális játékra szólít.. A két barát Hap és Hep története ott kezdődik amikor munkából hazafelé menet folyton arról beszélnek,hová is tart az életük és a világ, nap mint nap ugyanazok a kérdések, válaszok és félelmek kerülnek elő. Félelmeikre és kérdéseikre talán válaszul megjelenik egy varázsló s fölajánlja azt a komoly emberfeletti lehetőséget ami után már semmi sem lehet ugyanaz mint előtte… talán…

Szereposztás:
Hap:
Hadzsy János
Hep:
Papp Péter
Varázsló:
Keresztes Tímea

Koreográfus:
Rózsa Miklós
Fény-hang:
Horváth Attila
Diszlet-jelmez:
SZESZ
Rendezőasszisztens:
Kondor Alexandra
Rendezte:
Varga Norbert

Örkény István: A Borék és Egypercesek

I. felvonás: Örkény István: A borék

Örkény egyfelvonásos vígjátéka, az emberi gyarlóságok és a szabálykövetés egymásnak feszülésétől izgalmas játék.
A katonának sokféle szabályt kell betartania, de ebben a darabban, egy honvédkórházban csak egyet: rendnek kell lennie minden körülmények között!
Ki kell-e bújni , ki lehet e bújni a szigorú katonai szabályok alól hogy mégis Ember maradhass?
A szerzői útmutató szerint egy magyar honvédkórházban játszódik a történet Budapest ostroma alatt.
Az egészségügyi őrmester, a közlegény, a hadnagy, a főhadnagy, az alezredes, valamennyien a kórház raktárkészletét leltározzák…
…azonban hiány van…

Szereposztás:
Tordai, egészségügyi őrmester:
Hadzsy János
Várhegyi, alezredes, kórházparancsnok:
Lipták László
Tóth, főhadnagy:
Gyekiczki Balázs / Gargya Balázs
Borz, hadnagy:
Tóth Csongor
Suták, közlegény: Spitzer Jenő

II: felvonás: Örkény István: Egypercesek

A második felvonás keretét a „minimítoszok” vagyis az 1968-ban megjelent Egyperces novellák adja.
Az Egyperces novellák a második felvonásban természetesen egyfajta válogatás, egyik rendezőelvük, a hosszú forma felől a rövid forma felé (1947-1968), a másik a témák felvonultatása, bemutatása, szó lesz emlékezésről, tragikusságról, menetelésről, halhatatlanságról, álmokról, öltözőkről, értelemről, arról hogy vagyunk, holdrakétáról, virágokról, meggymagról, öregemberről.

Játsszák:
Gyekiczki Balázs / Gargya Balázs, Hadzsy János, Lipták László, Nógrádi Claudia, Spitzer Jenő, Tóth Csongor

Díszlet-jelmez:
SZESZ-Délikert Színház
Fény-hang:
Horváth Attila
Zenei montázsok:
Spitzer Jenő
Plakátdesign:
Tóth Mihály és Gyekiczki Balázs
Plakátfotó:
Kondor Alexandra
Rendezőasszisztens/súgó:
Kondor Alexandra
Rendezte:
Varga Norbert

Örkény István: A borék – vígjáték

Örkény egyfelvonásos vígjátéka, az emberi gyarlóságok és a szabálykövetés egymásnak feszülésétől izgalmas játék.
A katonának sokféle szabályt kell betartania, de ebben a darabban, egy honvédkórházban csak egyet: rendnek kell lennie minden körülmények között!
E szabálykövetés drámai események sorozatát indítja el, hiszen ha a katonaság lényegileg nem más, mint a minél hatékonyabb parancsok és szabályok betartatása, hogy ne gondolkodjon a katona, akkor meg kell tanulni túlélni az Embernek ezt a szituációt.
A parancshoz a szabályhoz való ragaszkodás indítja el az összes konfliktust, ugyanakkor ez vet ágyat a groteszknek, a komédiának, a tragédiának.

Ki kell-e bújni , ki lehet e bújni a fenti szabály alól hogy ember maradhass? Létezik-e olyan út ami be is tartja a szabályokat meg nem is? Nem lehet csak egy kicsit másképp csinálni,kicsit elnézni dolgokat hogy könnyebb és jobb legyen?

A szerzői útmutató szerint egy magyar honvédkórházban játszódik a történet Budapest ostroma alatt.
Az egészségügyi őrmester, a közlegény, a hadnagy, a főhadnagy, az alezredes, valamennyien a kórház raktárkészletét leltározzák……azonban hiány van…

Szereposztás:

Tordai, egészségügyi őrmester:
Hadzsy János
Várhegyi, alezredes, kórházparancsnok:
Lipták László
Tóth, főhadnagy:
Gyekiczki Balázs
Borz, hadnagy:
Tóth Csongor
Suták, közlegény:
Spitzer Jenő

Ingmar Bergman: Fafestmény-színmű

Féled-e a halált?

„Néhány évig tanítottam a malmői színházi stúdióban, vizsgaelőadásra készültünk, de nem tudtuk mit adjunk elő. Akkor eszembe jutottak gyermekkorom templomfalai a rengeteg képpel. Néhány délután alatt írtam egy kis darabot,melynek fafestmény lett a címe, és minden diáknak volt benne szerepe a legcsinosabb fiú volt sajnos a legkevésbé tehetséges, operettszínésznek készült: ő játszotta a Lovagot aki nem bírt beszélni mert a szaracénok kivágták a nyelvét. A fafestményből alakult ki lassanként A hetedik pecsét…..

(Ingmar Bergman: Laterna magica)

A Fafestmény ötlete Bergman személyes élményeihez kapcsolható. Egyrészt a gyermekkori istentiszteletek alkalmával megfigyelt középkori festmények bibliai motívumainak hatásából született, másrészt, a modern ember léthelyzetére való reflexióból.

„Ha valaki egy pap otthonában születik és nevelkedik, korán alkalma nyílik arra, hogy bepillantson élet és halál kulisszái mögé. Apa temet, apa esket, apa keresztel, apa prédikál.” – vallotta erről Bergman.

Egy keresztes hadjáratból hazatérő lovag, és fegyverhordozója, Jöns szembesül kora rettenetes valóságával: pestissel, boszorkányégetéssel, kétségbeeséssel.

A darab alapvető kérdése jellegzetesen huszonegyedik századi, a modern ember kételyeit fogalmazza meg, magányát, haláltól való félelmét. Ezért modern embernek az elemi, egzisztenciális szorongása allegorikus formában, a középkori moralitás és a haláltánc kereteiben fogalmazódik meg.

Így együtt kérdezzük meg a nézővel, vagy éppen a nézőtől: A kérdés ebben a helyzetben hogyan élnénk addig, ameddig élhetünk? Milyen elv szab irányt tetteinknek? Vagy nincs, és nem is volt ilyen? Kinek lennénk fontosak? Mi is az igazán fontos? Fontos lenne egyáltalán valami?

Mer válaszolni?

Szereposztás:

Fiatal lány:
Csonka Dóra
Jöns:
Hadzsy János
Lovag:
Tichy-Rács Ádám
Boszorkány:
Rácz Tamara
Mária:
Péterffy Andrea
Kovács:
Spitzer Jenő
Liza:
Jeney Luca
Színész:
Kosztolányi József
Karin:
Vecsernyés Viktória

Zenekar:
Hegedűs
Djembe:
Kerpics Judit

Díszlet:
Horváth Gábor
Jelmez:
SZESZ- Délikert Színház
Fény:
Birkás Tibor/ Nahóczky Viktor
Plakátdesign:
Szögi Tamás
Rendezőasszisztens és súgó:
Kondor Alexandra
Koreográfus: Rózsa Miklós
Rendezte: Varga Norbert

Balázs Béla: Halálos fiatalság – dráma

Balázs Béla műve eredetileg három felvonásos és 1917-ben íródott, és a Kékszakállú herceg várának előzményeként tekintenek rá.

A halálos fiatalságra némely korabeli kritika a “fojtogató” jelzőt használja, amelyet Varga Norbert is átörökít a SZESZ egyfelvonásosában. Igazi lélektani dráma ez, alapos és művészi pontossággal megrajzolt karakterekkel. A figurák messziről ismerősek, talán a habitusuk, leginkább erőszakosságuk miatt: mindent azonnal akarnak, úgy mint mi, a ma emberei.

Az egyfelvonásos főszereplője, Ágnes is igazi mai nő, aki ma nem tud dönteni vagy nem is akar. Felismerjük benne a művészethez való ragaszkodását, és szikár kiállását mellette. Átéljük a drámát, ahogy négy különböző figura próbálja rákényszeríteni akaratát. Ebbe a fáradt levegőbe rokkan bele Ágnes. De vajon mi bírnánk az ő helyében?
A felvonás végén ha akarja, döntse csak el a néző. Vagy ha tudja…

Szereposztás:
Dobray Ágnes:
Kincses Kornélia
Dobray Félix
(Ágnes unokatestvére):
Hadzsy János
Józsa Miklós:
Spitzer Jenő
Lili (Ágnes kollégája):
Soós Julianna/Péterffy Andrea
Báró Lublóy:
Gyekiczki Balázs;
Julcsa (Ágnes cselédje):
Rácz Tamara
Jani(pincér):
Varga Norbert
Gitta:
Kondor Alexandra
Lola:
Vecsernyés Viktória
Rendezte:
Varga Norbert

“Rohadt az államgépben valami” – dráma két részben

„…magamban hordtam a gynti koncessziók magvát; néha-néha felkötöttem a manó-farkot; néha-néha elmentem hívatlan prófétának. De Brand is voltam. Titkon és mélyen – főleg Brand. Az igazságok kérlelhetetlen hirdetője. A »százszázalékos« ember. És ezért is megyek, mielőtt engem is megköveznének. […] Ilyen közel az elmúláshoz, csak a szeretetem és a hitem él. A hitem, hogy nincsen halál, csak élet és újra élet. Igazabb és felemelőbb élet…”/Részlet Horváth István Búcsúleveléből/

Horváth István és Tóth Kata holttestét 1941. október 18-án találták meg a Duna-parti Carlton Szállóban: előző nap önkezükkel vetettek véget életüknek.
1940-től az újjá alakult szegedi egyetem rektora az európai gondolkodású Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert lett. A rektor egy újszerű diákélet megszervezésében is fontos szerepet vállalt, így – Sík Sándor professzor segítségével – támogatta a megalakuló Szegedi Egyetemi Ifjúság Színjátszó Társaságát (SZEISZT).
Ebben a környezetben lett 1940-ben Horváth István szegedi bölcsészhallgató a SZEISZT egyik alapító tagja, illetve rendezője. Így a különböző szakok hallgatóiból álló társulat decemberben megkezdte a munkát; Horváth vezetésével elindultak a Hamlet próbái. A Városi Színház igazgatója a társulat rendelkezésére bocsátotta a Szegedi Nemzeti Színházat. Szent-Györgyi Albert rektor rendszeresen megjelent a próbákon, a napi sajtó egész oldalakon számolt be a SZEISZT munkájáról.
Shakespeare drámáját 1941. április 1-jén mutatták be hatalmas sikerrel: Ám az elismerések ellenére a történelem megpecsételte Horváth István sorsát: félig zsidó származása miatt (hiába volt ő református) kizárták a színházból. A közös munka során Tóth Katával egymásba szerettek, a Gertrudist alakító vegyészhallgató azonban nem mehetett hozzá a rendezőhöz. Az 1941-es fajvédelmi törvény értelmében nemcsak házasságot nem köthettek, de még a zsidó és nem zsidó közötti testi kapcsolatot is börtönnel büntették. Így október 17-én együtt öngyilkosságot követtek el a fővárosban. Az előadás e két embernek állít emléket.

Szereposztás:
Ifj. Horváth István:
Szerdahelyi Mátyás
Tóth Kata:
Vecsernyés Viktória
Idősebb Horváth István
– István édesapja:
Cseszkó Mihály
Szent- Györgyi Albert,
az egyetem Nobel
díjas rektora:
Kosztolányi József

SZEISZT:
Tárnok Éva – (Ophélia):
Rácz Tamara
Paku Imre, az egyetemi
Színjátszó Társaság elnöke:
Molnár Máté
Stachó Lajos
– (Claudius – Dánia királya):
Szemendrey István
Szabolcsi Gábor
– (Marcellus):
Hadzsy János
Tima Ferenc
– (Laertes fia):
Fehér Péter
Szemes Mihály
– (Rosencrantz):
Horváth István
Szász Károly
– (Hamlet királyfi):
Spitzer Jenő

További szerepekben:
Sándor – az újságíró:
Tichy- Rács Ádám
Barna Úr – a portás
/Színházi titkár
/újságkihordó:
Hajdú Róbert
Terike:
Mészáros Rita
/Letenovics Ivett

Fény-hang:
Magony Gergely
Súgó: Ertl Dóri
Rendezőasszisztens
és plakátfotót
készítette:
Kondor Alexandra
Plakátdesign:
Majkol
Rendezte:
Varga Norbert

Kortárstánc – Interjú a vámpírral – táncjáték

Louis küzd lelkiismeret-furdalást nem ismerő párja és alkotója, Lestat ellen, lázadó teremtménye és szeretője ellen, őrlődik az elvei és vágyai között. Feloldódást egyedül az hozhat a számára, mikor elfogadja saját magát a vágyaival és elveivel együtt, úgy, ahogy van. Az ismerős történet elmesélése a tánc nyelvén történik szavak nélkül.
Mindenki számára ismerős érzés, mikor tudatában vagyunk annak, hogy égető vágyaink kielégítéséért súlyos árat kell fizetnünk. A legnagyobb büntetés pedig saját lelkiismeretünk kínzása, amit megpróbálunk elnyomni az érzékek kényeztetésével. Ám az egyetlen kiút az igazi természetünk elfogadása lehet.

Táncolják:
Vörös Balázs, Peták Róbert, Pócsa Petra, Opavszki Lilla, Vőneki Brigitta, Opavszki Máté
Karizs Tamás, Nógrádi Claudia, Simonits Andrea, Boros Tamás, Kiss Gábor, Szabó Zita, Kondor Alexandra, Szalai György

Fény-hang: Magony Gergely
Plakátfotó: Kondor Alexandra
Plakátdesign: Majkol
Koreográfus: Rózsa Miklós
Rendezte: Varga Norbert

“Nagyon romantikus” szabad ötletek-verses – zenés est


A Szegedi Egyetemi Színház(Szesz) és az Impró Társulat közös előadása
fotók: Kondor Alexandra