Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka (SZESZT)

Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka (SZESZT)

Az első Szegedi Egyetemi Színjátszó Találkozó (SZESZT) programjában a helyi társulatokon kívül többek között Budapestről, Veszprémből, Pécsről és Debrecenből érkeznek csapatok.

Az elsősorban egyetemisták munkáit felvonultató színházi találkozó alkalmával kerül bemutatásra:

2016. március 11., péntek – 20:30 Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ): Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka

(Szegedi Pinceszínház)


“Mennyire banális vagy, Hep! Régimódi! Műveletlen! Azt akarod, hogy rólam is azt mondják? S amellett még azt is hozzáfűzzék, hogy csak a magam vidékére volt gondom, hogy önző és részrehajló vagyok! Jobb lesz, ha hallgatsz…..”
Dorde Lebovic műve szürreális játékra szólít.. A két barát Hap és Hep története ott kezdődik amikor munkából hazafelé menet folyton arról beszélnek,hová is tart az életük és a világ, nap mint nap ugyanazok a kérdések, válaszok és félelmek kerülnek elő. Félelmeikre és kérdéseikre talán válaszul megjelenik egy varázsló s fölajánlja azt a komoly emberfeletti lehetőséget ami után már semmi sem lehet ugyanaz mint előtte…..talán….
Ön hogyan döntene miként élne emberfeletti lehetőségével? Élne e egyáltalán vele vagy megvárná hogy kővé dermessze a lehetőség súlya?. Ha Öné lenne a döntés joga fontos kérdésekben hogyan döntene? S ha már döntött nem félne-e attól hogy döntésének mik lesznek  a jó és a rossz következményei? Elbírná a felelősséget? ………

Szereposztás:
Hap: Hadzsy János
Hep: Papp Péter
Varázsló: Keresztes Tímea

Koreográfus: Rózsa Miklós
Fény-hang: Horváth Attila
Diszlet-jelmez: SZESZ
Rendezőasszisztens: Kondor Alexandra
Rendezte: Varga Norbert

Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka

Dorde Lebovic műve szürreális játékra szólít.. A két barát Hap és Hep története ott kezdődik amikor munkából hazafelé menet folyton arról beszélnek,hová is tart az életük és a világ, nap mint nap ugyanazok a kérdések, válaszok és félelmek kerülnek elő. Félelmeikre és kérdéseikre talán válaszul megjelenik egy varázsló s fölajánlja azt a komoly emberfeletti lehetőséget ami után már semmi sem lehet ugyanaz mint előtte… talán…

Szereposztás:
Hap:
Hadzsy János
Hep:
Papp Péter
Varázsló:
Keresztes Tímea

Koreográfus:
Rózsa Miklós
Fény-hang:
Horváth Attila
Diszlet-jelmez:
SZESZ
Rendezőasszisztens:
Kondor Alexandra
Rendezte:
Varga Norbert

Ingmar Bergman: Fafestmény-színmű

Féled-e a halált?

„Néhány évig tanítottam a malmői színházi stúdióban, vizsgaelőadásra készültünk, de nem tudtuk mit adjunk elő. Akkor eszembe jutottak gyermekkorom templomfalai a rengeteg képpel. Néhány délután alatt írtam egy kis darabot,melynek fafestmény lett a címe, és minden diáknak volt benne szerepe a legcsinosabb fiú volt sajnos a legkevésbé tehetséges, operettszínésznek készült: ő játszotta a Lovagot aki nem bírt beszélni mert a szaracénok kivágták a nyelvét. A fafestményből alakult ki lassanként A hetedik pecsét…..

(Ingmar Bergman: Laterna magica)

A Fafestmény ötlete Bergman személyes élményeihez kapcsolható. Egyrészt a gyermekkori istentiszteletek alkalmával megfigyelt középkori festmények bibliai motívumainak hatásából született, másrészt, a modern ember léthelyzetére való reflexióból.

„Ha valaki egy pap otthonában születik és nevelkedik, korán alkalma nyílik arra, hogy bepillantson élet és halál kulisszái mögé. Apa temet, apa esket, apa keresztel, apa prédikál.” – vallotta erről Bergman.

Egy keresztes hadjáratból hazatérő lovag, és fegyverhordozója, Jöns szembesül kora rettenetes valóságával: pestissel, boszorkányégetéssel, kétségbeeséssel.

A darab alapvető kérdése jellegzetesen huszonegyedik századi, a modern ember kételyeit fogalmazza meg, magányát, haláltól való félelmét. Ezért modern embernek az elemi, egzisztenciális szorongása allegorikus formában, a középkori moralitás és a haláltánc kereteiben fogalmazódik meg.

Így együtt kérdezzük meg a nézővel, vagy éppen a nézőtől: A kérdés ebben a helyzetben hogyan élnénk addig, ameddig élhetünk? Milyen elv szab irányt tetteinknek? Vagy nincs, és nem is volt ilyen? Kinek lennénk fontosak? Mi is az igazán fontos? Fontos lenne egyáltalán valami?

Mer válaszolni?

Szereposztás:

Fiatal lány:
Csonka Dóra
Jöns:
Hadzsy János
Lovag:
Tichy-Rács Ádám
Boszorkány:
Rácz Tamara
Mária:
Péterffy Andrea
Kovács:
Spitzer Jenő
Liza:
Jeney Luca
Színész:
Kosztolányi József
Karin:
Vecsernyés Viktória

Zenekar:
Hegedűs
Djembe:
Kerpics Judit

Díszlet:
Horváth Gábor
Jelmez:
SZESZ- Délikert Színház
Fény:
Birkás Tibor/ Nahóczky Viktor
Plakátdesign:
Szögi Tamás
Rendezőasszisztens és súgó:
Kondor Alexandra
Koreográfus: Rózsa Miklós
Rendezte: Varga Norbert

Kortárstánc – Interjú a vámpírral – táncjáték

Louis küzd lelkiismeret-furdalást nem ismerő párja és alkotója, Lestat ellen, lázadó teremtménye és szeretője ellen, őrlődik az elvei és vágyai között. Feloldódást egyedül az hozhat a számára, mikor elfogadja saját magát a vágyaival és elveivel együtt, úgy, ahogy van. Az ismerős történet elmesélése a tánc nyelvén történik szavak nélkül.
Mindenki számára ismerős érzés, mikor tudatában vagyunk annak, hogy égető vágyaink kielégítéséért súlyos árat kell fizetnünk. A legnagyobb büntetés pedig saját lelkiismeretünk kínzása, amit megpróbálunk elnyomni az érzékek kényeztetésével. Ám az egyetlen kiút az igazi természetünk elfogadása lehet.

Táncolják:
Vörös Balázs, Peták Róbert, Pócsa Petra, Opavszki Lilla, Vőneki Brigitta, Opavszki Máté
Karizs Tamás, Nógrádi Claudia, Simonits Andrea, Boros Tamás, Kiss Gábor, Szabó Zita, Kondor Alexandra, Szalai György

Fény-hang: Magony Gergely
Plakátfotó: Kondor Alexandra
Plakátdesign: Majkol
Koreográfus: Rózsa Miklós
Rendezte: Varga Norbert