Kosztolányi József

színész

Sok színházi tapasztalattal rendelkező színésze társulatunknak.

Lelkesedése és energiája akkor is velünk van ha épp csak megnéz bennünket…

Sok színházi tapasztalattal rendelkező színésze társulatunknak. Matematikát tanít az egyetemen, a Délikert Színházban rendez. Őszinte kritikai hozzállása, véleménye a legjobb vitapartnerré teszi ha színházról, színházcsinálásról van szó. Szerepeinek alaposan utánajár és sokat beszélgettünk mindegyik darab kapcsán a színjátszástól kezdve, önnön motivációnkról történetünkről. Lelkesedése és energiája akkor is velünk van ha épp csak megnéz bennünket, jótanácsai, kritikái sokat segítenek munkáinkban.

A közönség legelőszőr Darvasi László: Argentina című darabjában láthatta alapító művészeti vezetőnk Czene Zoltán rendezésében. Utána következett 2011-ben a közel 30 előadást megért Müller Péter darab a Szemenszedett Igazság.

A 2012-ben, X. ünnepi évadunkban, dokumentumjátékunkban a „Rohadt az államgépben valami”-ben Szent- Györgyi Albert-et játszotta el, mint az akkori egyetemi társulat a SZEISZT egyik fő támogatóját.

2013-ban a Fafestményben a Színész szerepét öltötte magára s a szerep maga is megkívánta a többszöri értelmezést Jóska játékának köszönhetően a színészetről. 2015-ben a Lepkék a kalapon-ban a rémbohózat irányítójának szerepében tűnik fel, különleges szerepköre a közönségnek jelent sokat, általában véve hozzájuk intézi komoly és olykor meglepő őszinteségű mondandóját a darab szereplőiről és a világ állásáról.

Munkái, szerepei

2010. január 21.
Argentína — kedélyjáték-koncert Darvasi László drámája nyomán, Rutkai Bori és a Specko Jedno zenéjével
2012. november 7.
“Rohadt az államgépben valami” —dráma igaz történet alapján két részben illetve Erdődy János : Jó éjt királyfi c. regénye alapján- Szent-Györgyi Albert az egyetem rektora
2013. november 27.
Ingmar Bergman: Fafestmény-színmű- színész
2015. április 28.
Márton László: Lepkék a kalapon-rémbohózat: Spangenberg Radiszló, császári és királyi korlátnok

Pintér Béla: A Démon Gyermekei

h “A Moszkva Tér neon lámpái kékes fényüket szórják. A Városmajor felől alkonyi harangszó hallik. Előttünk, keresztben hetvenhárom autó haladt el, S a Vérmező hársait lomhán belepte a szürkésfekete por.Mi, ősz szülei egy boldog fiúnak, ki házasodni készül, A Budai Várba tartunk egy gazdagabb családhoz. Ahhoz a lányhoz, kit gyermekünk szeret…” Kétezerkettő nyarán történt augusztus hó hetedik napján, Tizennégy óra harminc perckor jelentették a rendőrségen, Az első kerületi kapitányságon, hogy eltűnt egy asszony a Budai Várból. Y. Kovácsné- Faragó Zsuzsa, a japán kultúra professzora, Néprajzkutató és műfordító, a piacra indult hetedike reggel, De sem a csarnokban, sem otthonában nem látták őt soha többé. Szereplők: Nyéki Tamás, Péterffy Andrea, Hadzsy János, Gyekiczki Balázs, Márkos Emese, Kosztolányi József, Rátky László, Nógrádi Claudia Zenészek: Géczi Gergő, Radvánszky Gábor   Zene: Géczi Gergő és Radvánszky Gábor Díszlet-jelmez: Kovács Anna Fény-hang: Horváth Attila Plakátdesign: Tóth Mihály (Majkol) Súgó: Vecsernyés Viktória Rendezőasszisztens: Kondor Alexandra Rendezte: Varga Norbert Prev12Next... tovább

Márton László: Lepkék a kalapon

Egy régi szép történet elevenedik meg a színpadon legalábbis, a 19. századvégi nyitóképünk, amit bemutathatunk, ezt ígéri, balsejtelmünk azonban fokozatosan kap erőre, miközben figuráink életre kapnak. Aprólékos lélektani ábrázolásra azonban nincs idő, úgy ahogy a valóságban sincs már, bohózatunk színpadán sincs, ebben a törékeny porcelánvilágban a fokozatosság helyett sebes fordulatokkal bontakozik ki a szerelmi háromszög, a világfájdalom, a melodráma, az infantilizmus s mindezekhez bizonyos mellékszálak is gyorsan felzárkóznak. „KLÁRI Megállj csak, jön a Radiszló, majd ő lesz az új apukád, és lerágja mind a két füledet! MARIANN Nincs is Radiszló!” „STIFTER Amibe lábukat rakták? Micsoda szokás! Kultúrember nem kiengedi magából a disznót, hanem rázár ajtót, és oktatja, neveli.” Az a világ látható ebben a bohózatban, amit Isten kalapjának nevezünk. Szereposztás: Spangenberg Radiszló, császári és királyi korlátnok: Kosztolányi József Baán Olga: Rácz Tamara Baán Viktor: Lipták László Baán Márta: Péterffy Andrea Baán Mariann: Vecsernyés Viktória Baán Klári: Molnár Kinga Baán Mili: Nógrádi Claudia Baán Gábor, vizgyörki lelkész: Papp Péter Tax Iván, bocsári földbirtokos: Gargya Balázs Stifter Adalbert, orvos: Spitzer Jenő Dahó Sámuel, vizgyörki néptanító: Tóth Csongor Pillér Gábor, bocsári parasztlegény: Hardi Csaba Rozgonyi, terménykereskedő: Németh György Attila Dahó Ágnes: Bene Barbara Díszlet-jelmez: SZESZ-Délikert Színház Plakátdesign: Szögi Tamás Fény-hang: Horváth Attila Rendezőasszisztens: Kondor Alexandra Rendező: Varga Norbert Prev123Next... tovább

Ingmar Bergman: Fafestmény-színmű

Féled-e a halált? „Néhány évig tanítottam a malmői színházi stúdióban, vizsgaelőadásra készültünk, de nem tudtuk mit adjunk elő. Akkor eszembe jutottak gyermekkorom templomfalai a rengeteg képpel. Néhány délután alatt írtam egy kis darabot,melynek fafestmény lett a címe, és minden diáknak volt benne szerepe a legcsinosabb fiú volt sajnos a legkevésbé tehetséges, operettszínésznek készült: ő játszotta a Lovagot aki nem bírt beszélni mert a szaracénok kivágták a nyelvét. A fafestményből alakult ki lassanként A hetedik pecsét….. (Ingmar Bergman: Laterna magica) A Fafestmény ötlete Bergman személyes élményeihez kapcsolható. Egyrészt a gyermekkori istentiszteletek alkalmával megfigyelt középkori festmények bibliai motívumainak hatásából született, másrészt, a modern ember léthelyzetére való reflexióból. „Ha valaki egy pap otthonában születik és nevelkedik, korán alkalma nyílik arra, hogy bepillantson élet és halál kulisszái mögé. Apa temet, apa esket, apa keresztel, apa prédikál.” – vallotta erről Bergman. Egy keresztes hadjáratból hazatérő lovag, és fegyverhordozója, Jöns szembesül kora rettenetes valóságával: pestissel, boszorkányégetéssel, kétségbeeséssel. A darab alapvető kérdése jellegzetesen huszonegyedik századi, a modern ember kételyeit fogalmazza meg, magányát, haláltól való félelmét. Ezért modern embernek az elemi, egzisztenciális szorongása allegorikus formában, a középkori moralitás és a haláltánc kereteiben fogalmazódik meg. Így együtt kérdezzük meg a nézővel, vagy éppen a nézőtől: A kérdés ebben a helyzetben hogyan élnénk addig, ameddig élhetünk? Milyen elv szab irányt tetteinknek? Vagy nincs, és nem is volt ilyen? Kinek lennénk fontosak? Mi is az igazán fontos? Fontos lenne egyáltalán valami? Mer válaszolni? Szereposztás: Fiatal lány: Csonka Dóra Jöns: Hadzsy János Lovag: Tichy-Rács Ádám Boszorkány: Rácz Tamara Mária: Péterffy Andrea Kovács: Spitzer Jenő Liza: Jeney Luca Színész: Kosztolányi József Karin: Vecsernyés Viktória Zenekar: Hegedűs Djembe: Kerpics Judit Díszlet: Horváth Gábor... tovább

“Rohadt az államgépben valami” – dráma két részben

„…magamban hordtam a gynti koncessziók magvát; néha-néha felkötöttem a manó-farkot; néha-néha elmentem hívatlan prófétának. De Brand is voltam. Titkon és mélyen – főleg Brand. Az igazságok kérlelhetetlen hirdetője. A »százszázalékos« ember. És ezért is megyek, mielőtt engem is megköveznének. […] Ilyen közel az elmúláshoz, csak a szeretetem és a hitem él. A hitem, hogy nincsen halál, csak élet és újra élet. Igazabb és felemelőbb élet…”/Részlet Horváth István Búcsúleveléből/ Horváth István és Tóth Kata holttestét 1941. október 18-án találták meg a Duna-parti Carlton Szállóban: előző nap önkezükkel vetettek véget életüknek. 1940-től az újjá alakult szegedi egyetem rektora az európai gondolkodású Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert lett. A rektor egy újszerű diákélet megszervezésében is fontos szerepet vállalt, így – Sík Sándor professzor segítségével – támogatta a megalakuló Szegedi Egyetemi Ifjúság Színjátszó Társaságát (SZEISZT). Ebben a környezetben lett 1940-ben Horváth István szegedi bölcsészhallgató a SZEISZT egyik alapító tagja, illetve rendezője. Így a különböző szakok hallgatóiból álló társulat decemberben megkezdte a munkát; Horváth vezetésével elindultak a Hamlet próbái. A Városi Színház igazgatója a társulat rendelkezésére bocsátotta a Szegedi Nemzeti Színházat. Szent-Györgyi Albert rektor rendszeresen megjelent a próbákon, a napi sajtó egész oldalakon számolt be a SZEISZT munkájáról. Shakespeare drámáját 1941. április 1-jén mutatták be hatalmas sikerrel: Ám az elismerések ellenére a történelem megpecsételte Horváth István sorsát: félig zsidó származása miatt (hiába volt ő református) kizárták a színházból. A közös munka során Tóth Katával egymásba szerettek, a Gertrudist alakító vegyészhallgató azonban nem mehetett hozzá a rendezőhöz. Az 1941-es fajvédelmi törvény értelmében nemcsak házasságot nem köthettek, de még a zsidó és nem zsidó közötti testi kapcsolatot is börtönnel büntették. Így október 17-én együtt öngyilkosságot követtek el... tovább

Darvasi László: Argentina

A Stern úr című novellából készült színdarab műfaja: ellenmoralitás. Az ellenpéldázatban Stern életútja hiteltelenné, üressé, értelmetlenné válik. Leszámol az élettel. Stern nem megy mennybe. Hova megy? Hova tűnik? Hova tűnünk? Hová tűntünk? Meg tudunk-e a saját, autentikus hangunkon szólalni még egyáltalán? Tudunk-e önazonosak és hitelesek maradni önmagunk és mások előtt? Fölöttébb intim kérdések ezek. Szeretni tudás, vágyódás, gondolkodás, megnyugvás: megnyilvánulás. Érték. Hol van Argentína? Bennünk van? Miért épp Argentína? Miért? A darabban Stern stációit látjuk: leépülésének fokozatait, kommunikációs visszafejlődésének természetrajzát. Következményt látunk, s nem törekvést. „Miért történik ez velem?” – kérdezi Stern. Miért történik ez velünk? A zárt, mozaikszerű jelenetek, epizódok középpontjában a rejtély, a transzcendencia, az ironizálás áll. Ezt, a látszatra laza struktúrát szabdalják tovább a dalbetétek. S így még abszurdabbá válik a forma. A dalok: önálló kommentek. Akár egy oratóriumban: áriák (dalok), recitativók (prózai szövet, zárt jelenetek) és kórusok (csoportos mozgásjelenetek) építik a nagyon is szigorú, szabályos szerkezetet. „Színház mindig kell” — mondja Darvasi, és mondom én is. De nem értik. Értik! Félreértik. Szereplők: Sánta András, Szerdahelyi Mátyás, Molnár Tünde, Hajdú Péter, Kosztolányi József, Kondász Rózsa, Borsos Beáta, Csorba Kata, Balog József Felvételről közreműködik: Rutkai Bori És A Specko Jedno Zenekar (Vozár János, Bujdosó János, Darvas Kristóf) Díszlettervező: Brzózka Marek Jelmeztervező-kivitelező: Szántó Cecília Konzulens: Geltz Péter Design: Veres Dániel Kellékes, súgó és ügyelő: Laczkó Sándor Hangmérnök, fény- és hangmester: Szabó Gábor Rendezőasszisztens: Varró Sándor Rendező: Czene Zoltán Prev1234Next... tovább