Bresse városában gyilkosság történik, ám a látszólag egyszerű ügyet szinte lehetetlenné válik felgöngyölíteni: a bírók egyre fogynak, a város lakói napról-napra többet hazudnak. Aztán megérkezik vidékre az igazsághoz görcsösen ragaszkodó Revalier, aki korán átlátja helyzetét: „kötelességteljesítés közben meghalni dicső dolog…de meghülyülni?”- teszi fel a kulcskérdést. Amíg ő mindenáron kitart a „bűnös” keresése mellett, a körülötte lévőknek megvan a véleménye a helyzetről:

De Frillet: És hiába meggyőződés, hiába sajtó, és a legszélesebb körű agitáció: az állampolgárok közönyösek, és tudja, mit mondanak?… Hogy Párizsnak nincs szeme!

Kapitány: Itt nem lehet létezni!…Úgy élünk, mintha meg sem születtünk volna! Csak nyögünk, ábrándozunk, oszt elmúlik az egész!

Vauden: No de honnan tudjam, mi az igazság, ha maguk örökösen változtassák itten?

Koch: Heti 30 fran fizetésből az ember nem tud véleményt kialakítani. Ahhoz vagy nagyon fiatalnak kell lenni, amikor még semmi sem számít – vagy nagyon öregnek, amikor már mindegy.

A tragédia és a komédia a mindennapokban is kéz a kézben jár, így nem csupán az igazság, de az ember természetéről is elgondolkodik a Szegedi Egyetemi Színház Müller Péter bűnügyi komédiáját felelevenítve. A társulat a Szemenszedett igazság segítségével folytatja a kísérletezést: mivel a felvonultatott élethelyzetek és kapcsolatok is színesek, úgy az előadás műfaja is változatos. A komédiától indulva, a comedia d’ell artén keresztül vezet a történet az abszurd játék felé.

A SZESZ előadása hasonlítani akar az élet kuszaságához, csúfolódásaihoz, pofonjaihoz. Habár a színház csak egy szeletet tud ebből az életből kiragadni – ez a szelet a legsűrűbb és legkonkrétabb kíván lenni. Még akkor is, ha kacsint a nézőnek; és kérdez:

Vajon megéri-e egy hozzánk közel álló ügyért hagyni, hogy széthulljon magunk körül minden? Győzelem-e így a győzelem, van-e győztes egyáltalán?
A mindenáron való ragaszkodás egy ügyhöz – legyen szó szerelemről, igazságról, függetlenségről célra vezethet-e?
Hol kezdődik, és hol fejeződik be a saját igazságunk kiharcolása és megtalálása?
Meg kell-e egyáltalán találnunk az igazságot mindennapi problémáinkban?

Vagy jobb, ha nem is tudjuk, mi a teljes igazság?

Szereplők:

Hector Revalier a bíró: Kosztolányi József
Sophie a felesége: Eller Éva
Kapitány a rendőrség vezetője: Lipták László
Koch teremszolga és bírósági írnok: Szerdahelyi Mátyás
Joseph Vallett téglaégető: Tichy-Rács Ádám
Vallett-né a felesége: Kiss Kinga Karina/Baksán Mónika
August de Frillet, királyi fiskális: Imre Krisztián
Ossie Vauden, gazda: Gyekiczki Balázs
Claude Moritz: tűzoltó paracsnok: Fehér Péter
Weber: Hadzsy János
Roul Moulin: Szemendrey István
Anton Pin tolvaj: Imre Krisztián
kurva: Drubina Orsolya
Őrmester: Manga Dániel
Rendőr: Sánta András
Idegen: Iski Roland

Diszlet-jelmez: Délikert Színház-SZESZ
Fény – hang: Mizsei Viktor
Plakátfotó: Pavlovits Máté
Plakát: Vajda Gábor
Rendezőasszisztens és súgó: Bitter Csilla Enikő
Rendezte: Varga Norbert