„…magamban hordtam a gynti koncessziók magvát; néha-néha felkötöttem a manó-farkot; néha-néha elmentem hívatlan prófétának. De Brand is voltam. Titkon és mélyen – főleg Brand. Az igazságok kérlelhetetlen hirdetője. A »százszázalékos« ember. És ezért is megyek, mielőtt engem is megköveznének. […] Ilyen közel az elmúláshoz, csak a szeretetem és a hitem él. A hitem, hogy nincsen halál, csak élet és újra élet. Igazabb és felemelőbb élet…”/Részlet Horváth István Búcsúleveléből/

Horváth István és Tóth Kata holttestét 1941. október 18-án találták meg a Duna-parti Carlton Szállóban: előző nap önkezükkel vetettek véget életüknek.
1940-től az újjá alakult szegedi egyetem rektora az európai gondolkodású Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert lett. A rektor egy újszerű diákélet megszervezésében is fontos szerepet vállalt, így – Sík Sándor professzor segítségével – támogatta a megalakuló Szegedi Egyetemi Ifjúság Színjátszó Társaságát (SZEISZT).
Ebben a környezetben lett 1940-ben Horváth István szegedi bölcsészhallgató a SZEISZT egyik alapító tagja, illetve rendezője. Így a különböző szakok hallgatóiból álló társulat decemberben megkezdte a munkát; Horváth vezetésével elindultak a Hamlet próbái. A Városi Színház igazgatója a társulat rendelkezésére bocsátotta a Szegedi Nemzeti Színházat. Szent-Györgyi Albert rektor rendszeresen megjelent a próbákon, a napi sajtó egész oldalakon számolt be a SZEISZT munkájáról.
Shakespeare drámáját 1941. április 1-jén mutatták be hatalmas sikerrel: Ám az elismerések ellenére a történelem megpecsételte Horváth István sorsát: félig zsidó származása miatt (hiába volt ő református) kizárták a színházból. A közös munka során Tóth Katával egymásba szerettek, a Gertrudist alakító vegyészhallgató azonban nem mehetett hozzá a rendezőhöz. Az 1941-es fajvédelmi törvény értelmében nemcsak házasságot nem köthettek, de még a zsidó és nem zsidó közötti testi kapcsolatot is börtönnel büntették. Így október 17-én együtt öngyilkosságot követtek el a fővárosban. Az előadás e két embernek állít emléket.

Szereposztás:
Ifj. Horváth István:
Szerdahelyi Mátyás
Tóth Kata:
Vecsernyés Viktória
Idősebb Horváth István
– István édesapja:
Cseszkó Mihály
Szent- Györgyi Albert,
az egyetem Nobel
díjas rektora:
Kosztolányi József

SZEISZT:
Tárnok Éva – (Ophélia):
Rácz Tamara
Paku Imre, az egyetemi
Színjátszó Társaság elnöke:
Molnár Máté
Stachó Lajos
– (Claudius – Dánia királya):
Szemendrey István
Szabolcsi Gábor
– (Marcellus):
Hadzsy János
Tima Ferenc
– (Laertes fia):
Fehér Péter
Szemes Mihály
– (Rosencrantz):
Horváth István
Szász Károly
– (Hamlet királyfi):
Spitzer Jenő

További szerepekben:
Sándor – az újságíró:
Tichy- Rács Ádám
Barna Úr – a portás
/Színházi titkár
/újságkihordó:
Hajdú Róbert
Terike:
Mészáros Rita
/Letenovics Ivett

Fény-hang:
Magony Gergely
Súgó: Ertl Dóri
Rendezőasszisztens
és plakátfotót
készítette:
Kondor Alexandra
Plakátdesign:
Majkol
Rendezte:
Varga Norbert