Rózsa Miklós

koreográfus

Legelső munkáját Nálunk 2012-ben az Interjú a vámpírral című előadásunkban láthattátok

Jellemző munkastílusára a pontosság, a fegyelmezettség ugyanakkor közben tanít is

Legelső munkáját Nálunk 2012-ben az Interjú a vámpírral című előadásunkban láthattátok. Ez az egész estés koreográfia teljes egészében az övé. Az ötlet, hogy a történetet táncjáték formájában izgalmas volna látni a Varga Norberté, de az ötlet után közös gondolkodás jellemezte az előadás létrejöttét. Izgalmas munka volt sok fontos új ember került a társulatba, izgalmas volt belekóstolni abba hogy milyen egy egész estés koreográfiáját végigcsinálni, ugyanez igaz a rendezésre is. A táncelőadásnak két verziója ismert az egyik rövidebb verzió, szellősebb mint a későbbi amibe új elemek és több néma jelenet is került.
Miki ezután a Fafestmény haláltáncának koreográfiáját készítette el, élőzenére. Jellemző munkastílusára a pontosság, a fegyelmezettség ugyanakkor közben tanít is, akik soha nem foglalkoztak mélyebben tánccal igazán élvezik ezeket a próbákat. Ez a tánckoreográfia kegyetlenül pontosan ragadta meg brutalitását a halálnak és a tehetetlenségnek. A darab rendezői koncepciója szerint a haláltánc keretbe foglalja a darab történéseit. Humora, és profizmusa sokat jelent a társulatunknak, felkészüléseinken, próbáinkon. Ő Is olyan akire bátran lehet számítani emberileg és szakmailag, őszinte vita és beszélgetőpartner ha táncról, színházról és művészetről van szó.
Legutóbb az ezredik éjszaka démonának varázslójának táncát készítette el.
A Premier Művészeti Szakközép Iskola balettanára.

Munkái

2012. október 27.
“Interjú a vámpírral”— táncjáték-koreográfus
2013. november 27.
Ingmar Bergman: Fafestmény-színmű-koreográfus
2015. november 4.
Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka-színmű-koreográfus

Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka (SZESZT)

“Mennyire banális vagy, Hep! Régimódi! Műveletlen! Azt akarod, hogy rólam is azt mondják? S amellett még azt is hozzáfűzzék, hogy csak a magam vidékére volt gondom, hogy önző és részrehajló vagyok! Jobb lesz, ha hallgatsz…..”

tovább

Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka

Dorde Lebovic műve szürreális játékra szólít.. A két barát Hap és Hep története ott kezdődik amikor munkából hazafelé menet folyton arról beszélnek,hová is tart az életük és a világ, nap mint nap ugyanazok a kérdések, válaszok és félelmek kerülnek elő. Félelmeikre és kérdéseikre talán válaszul megjelenik egy varázsló s fölajánlja azt a komoly emberfeletti lehetőséget ami után már semmi sem lehet ugyanaz mint előtte… talán… Szereposztás: Hap: Hadzsy János Hep: Papp Péter Varázsló: Keresztes Tímea Koreográfus: Rózsa Miklós Fény-hang: Horváth Attila Diszlet-jelmez: SZESZ Rendezőasszisztens: Kondor Alexandra Rendezte: Varga... tovább

Ingmar Bergman: Fafestmény-színmű

Féled-e a halált? „Néhány évig tanítottam a malmői színházi stúdióban, vizsgaelőadásra készültünk, de nem tudtuk mit adjunk elő. Akkor eszembe jutottak gyermekkorom templomfalai a rengeteg képpel. Néhány délután alatt írtam egy kis darabot,melynek fafestmény lett a címe, és minden diáknak volt benne szerepe a legcsinosabb fiú volt sajnos a legkevésbé tehetséges, operettszínésznek készült: ő játszotta a Lovagot aki nem bírt beszélni mert a szaracénok kivágták a nyelvét. A fafestményből alakult ki lassanként A hetedik pecsét….. (Ingmar Bergman: Laterna magica) A Fafestmény ötlete Bergman személyes élményeihez kapcsolható. Egyrészt a gyermekkori istentiszteletek alkalmával megfigyelt középkori festmények bibliai motívumainak hatásából született, másrészt, a modern ember léthelyzetére való reflexióból. „Ha valaki egy pap otthonában születik és nevelkedik, korán alkalma nyílik arra, hogy bepillantson élet és halál kulisszái mögé. Apa temet, apa esket, apa keresztel, apa prédikál.” – vallotta erről Bergman. Egy keresztes hadjáratból hazatérő lovag, és fegyverhordozója, Jöns szembesül kora rettenetes valóságával: pestissel, boszorkányégetéssel, kétségbeeséssel. A darab alapvető kérdése jellegzetesen huszonegyedik századi, a modern ember kételyeit fogalmazza meg, magányát, haláltól való félelmét. Ezért modern embernek az elemi, egzisztenciális szorongása allegorikus formában, a középkori moralitás és a haláltánc kereteiben fogalmazódik meg. Így együtt kérdezzük meg a nézővel, vagy éppen a nézőtől: A kérdés ebben a helyzetben hogyan élnénk addig, ameddig élhetünk? Milyen elv szab irányt tetteinknek? Vagy nincs, és nem is volt ilyen? Kinek lennénk fontosak? Mi is az igazán fontos? Fontos lenne egyáltalán valami? Mer válaszolni? Szereposztás: Fiatal lány: Csonka Dóra Jöns: Hadzsy János Lovag: Tichy-Rács Ádám Boszorkány: Rácz Tamara Mária: Péterffy Andrea Kovács: Spitzer Jenő Liza: Jeney Luca Színész: Kosztolányi József Karin: Vecsernyés Viktória Zenekar: Hegedűs Djembe: Kerpics Judit Díszlet: Horváth Gábor... tovább

Kortárstánc – Interjú a vámpírral – táncjáték

Louis küzd lelkiismeret-furdalást nem ismerő párja és alkotója, Lestat ellen, lázadó teremtménye és szeretője ellen, őrlődik az elvei és vágyai között. Feloldódást egyedül az hozhat a számára, mikor elfogadja saját magát a vágyaival és elveivel együtt, úgy, ahogy van. Az ismerős történet elmesélése a tánc nyelvén történik szavak nélkül. Mindenki számára ismerős érzés, mikor tudatában vagyunk annak, hogy égető vágyaink kielégítéséért súlyos árat kell fizetnünk. A legnagyobb büntetés pedig saját lelkiismeretünk kínzása, amit megpróbálunk elnyomni az érzékek kényeztetésével. Ám az egyetlen kiút az igazi természetünk elfogadása lehet. Táncolják: Vörös Balázs, Peták Róbert, Pócsa Petra, Opavszki Lilla, Vőneki Brigitta, Opavszki Máté Karizs Tamás, Nógrádi Claudia, Simonits Andrea, Boros Tamás, Kiss Gábor, Szabó Zita, Kondor Alexandra, Szalai György Fény-hang: Magony Gergely Plakátfotó: Kondor Alexandra Plakátdesign: Majkol Koreográfus: Rózsa Miklós Rendezte: Varga Norbert Prev12Next... tovább